Bővül család
Nem is tudom, hogy lehettem ennyire buta, hogy nem jöttem rá ki is ő. Hiszen Götze is mesélt róla sokat, és eltöltöttem már egyszer velük egy igen érdekes Quatari edzőtábort. Igaz, hogy azóta megváltozott, az akkori kisfiús vonások eltűntek az arcáról helyette sokkal férfiasabb felnőttesebb lett, pedig nem sokkal járt húsz felett.
- Marco Reus. - fejezte be a mondatot Götze. - mesélte, hogy találkoztatok.
- Igen, bocsi Marco, de nem ismertelek fel, régen találkoztunk. - nevettem el magam kicsit kínosan.
- Nyugi Nikol, én is csak akkor ismertelek fel miután elváltunk a Strässéban. - mondta majd beletúrt a hajába.
- Hello Reus, te hogy-hogy itt vagy? - érkezett meg társaságunkba Kimmich és lepacsizott a szőke sráccal.
- Piros lapot kaptam Dortmundban, szóval idén már nem lépek pályára a csapat színeiben, az edzőtáborok pedig pár héten belül kezdődnek, szóval a meccs után összepakoltam és húztam is ide, csak ez a szemét Sammer sosincs itt, hogy tárgyalhassak vele, arról, hogy hova a francba menjek, aztán. - itt vett egy levegőt majd Götzére mosolygott. - Götze, mondta, hogy van nálatok még egy szabad szoba, szóval ha nem lenne ellenetekre akkor ott lennék. - nézett rám kérdő tekintettel.
Abban a pillanatban pedig Manu Basti is csatlakoztak a többiekhez, szóval Marco a bátyámnak is elismételte a kérdést, aki természetesen rábólintott.
- De nem járhatsz haza hullarészegen, mert kiskorúak is vannak a házban. - nézett rá szigorúan a bátyám, igen a Quatari edzőtábornak azon napjai mikor Reus hullarészegen jött haza és telehányta a szobát mindannyiunkban mély nyomott hagyott.
- Jajj felejtsük már el. - túrt idegesen a hajába Reus. - fiatal voltam és felelőtlen.
- Biztos vagy abba, hogy csak voltál? - húzta fel Basti a fél szemöldökét, mire az egész társaságunk nevetésben tört ki, igen Reus is.
- Valahogy érzem, hogy ez a pár hét felejthetetlen lesz. - mondtam két nevetés között.
- Mint a Quatari edzőtábor. - tért vissza az eredeti témához Reus.
A társaságunk nagy része röhögve beszélgetett, egy ideig én is, majd észrevettem Lewat aki a tőlünk leszakadva állt a Strasse előtt.
Otthagyva társaságunkat odamentem hozzá. A fiú lehajtott fejjel állt és a cipője orrát bámulta.
- Mi a baj? - álltam meg előtte.
Lewa kivette a zsebéből a kezét majd felemelte a fejét, a szeme vörös volt és könnyekben úszott.
- Semmi,csak... - mondta és megtörölte a szemét. - semmi keresnivalóm nincs ott, nem is tartozok közétek. - mondta és sóhajtott.
- Ne hülyéskedj már, tudod, hogy közénk tartozol.
- De nem, ti nemsokára elutaztok Franciaországba és tökre jól ellesztek, én meg itthon fogok dekkolni full egyedül... - itt egy levegővétel szünetet tartott majd folytatta. - annyira szar, hogy én vagyok köztetek az egyetlen, aki nem német származású és kurvára kirekesztettnek érzem magam..
- Annyira hülye vagy. - tettem a vállára a kezem. - mi akadálya van annak, hogy te is velünk gyere? - mosolyodtam el.
- Az hogy cseszettül nem tartozok közétek, és senkit se érdeklek... - nézett a szemembe.
- Miért ne tartoznál? Ismerlek amióta az eszemet tudom és teljes mértékben közénk tartozol és mindenki szeret. - mondtam őszintén Lewa pedig halványan elmosolyodott és magához húzott.
- Mondtam, már hogy imádlak téged? - mondta kicsit eltolva magától.
- Mondtam, már hogy nagyon fontos vagy? - kontráztam rá, mire elnevettük magunkat.
Egy idő után a többieknek is feltűnt, hogy két tag nincsen a társaságunkban és kérdő pillantásokat vetettek felénk, mire megragadtam Lewa kezét és elindultam a srácok felé magam után húzva a nagyjából lenyugodott Robert Lewandowskit.
- Nagyon kis cukik vagytok együtt drágáim, de ezt máshol is letudjátok rendezni? - nézett ránk Basti felvont szemöldökkel.
- Nem kell mindent félre, érteni csak beszélgettünk. - mondta Lewa, mire a többiek egyöntetű reakciója csak egy "aha persze" volt. Hát jó akkor higgyenek amit akarnak.
- Na lassan nekünk menni kell, mert még Reus drágaságnak be kell rendezkedni. - kezdett búcsúzkodni a bátyám majd én is csatlakoztam hozzá és Reusnak sem volt ellenére, egyedül Bastinak nem volt kedve menni, mert hogy be akarta verni a köcsög Guardiola fejét, amit persze senki sem ellenzett, de tényleg muszáj volt menni, de végül nagy nehézségek árán sikerült otthagynunk a társaságunkat és elindulni hazafele. Manu és Basti előresiettek a kocsihoz én pedig hátul ballagtam Reussal, egy ideig néma csendben majd a fiú megszólalt.
- Götze mesélte, mi volt köztetek, figyelj én nagyon bírom a srácot meg minden, de igazán segfejség volt ez tőle.
- Figyelj, már tökmindegy, tényleg az lesz a legjobb ha csak barátok maradunk, nem tudnám elviselni hogy még egyszer megcsaljon. - mondtam el neki őszintén amit gondolok.
- Undorító dolog a megcsalás, én erre nem lennék képes - mondta a fejét csóválva majd hozzátette. - még részegen se. - erre pedig mindketten elnevettük magunkat.
- Gyertek már gyorsabban basszus. - kiabált a bátyám, a kocsi mellől. -Ilyen tempóban jövőre se értek ide.
- Nyugi van sietünk. - ordítottam vissza, majd elkezdtem futni nyomomban Reussal.
- Nyugi Nikol, én is csak akkor ismertelek fel miután elváltunk a Strässéban. - mondta majd beletúrt a hajába.
- Hello Reus, te hogy-hogy itt vagy? - érkezett meg társaságunkba Kimmich és lepacsizott a szőke sráccal.
- Piros lapot kaptam Dortmundban, szóval idén már nem lépek pályára a csapat színeiben, az edzőtáborok pedig pár héten belül kezdődnek, szóval a meccs után összepakoltam és húztam is ide, csak ez a szemét Sammer sosincs itt, hogy tárgyalhassak vele, arról, hogy hova a francba menjek, aztán. - itt vett egy levegőt majd Götzére mosolygott. - Götze, mondta, hogy van nálatok még egy szabad szoba, szóval ha nem lenne ellenetekre akkor ott lennék. - nézett rám kérdő tekintettel.
Abban a pillanatban pedig Manu Basti is csatlakoztak a többiekhez, szóval Marco a bátyámnak is elismételte a kérdést, aki természetesen rábólintott.
- De nem járhatsz haza hullarészegen, mert kiskorúak is vannak a házban. - nézett rá szigorúan a bátyám, igen a Quatari edzőtábornak azon napjai mikor Reus hullarészegen jött haza és telehányta a szobát mindannyiunkban mély nyomott hagyott.
- Jajj felejtsük már el. - túrt idegesen a hajába Reus. - fiatal voltam és felelőtlen.
- Biztos vagy abba, hogy csak voltál? - húzta fel Basti a fél szemöldökét, mire az egész társaságunk nevetésben tört ki, igen Reus is.
- Valahogy érzem, hogy ez a pár hét felejthetetlen lesz. - mondtam két nevetés között.
- Mint a Quatari edzőtábor. - tért vissza az eredeti témához Reus.
A társaságunk nagy része röhögve beszélgetett, egy ideig én is, majd észrevettem Lewat aki a tőlünk leszakadva állt a Strasse előtt.
Otthagyva társaságunkat odamentem hozzá. A fiú lehajtott fejjel állt és a cipője orrát bámulta.
- Mi a baj? - álltam meg előtte.
Lewa kivette a zsebéből a kezét majd felemelte a fejét, a szeme vörös volt és könnyekben úszott.
- Semmi,csak... - mondta és megtörölte a szemét. - semmi keresnivalóm nincs ott, nem is tartozok közétek. - mondta és sóhajtott.
- Ne hülyéskedj már, tudod, hogy közénk tartozol.
- De nem, ti nemsokára elutaztok Franciaországba és tökre jól ellesztek, én meg itthon fogok dekkolni full egyedül... - itt egy levegővétel szünetet tartott majd folytatta. - annyira szar, hogy én vagyok köztetek az egyetlen, aki nem német származású és kurvára kirekesztettnek érzem magam..
- Annyira hülye vagy. - tettem a vállára a kezem. - mi akadálya van annak, hogy te is velünk gyere? - mosolyodtam el.
- Az hogy cseszettül nem tartozok közétek, és senkit se érdeklek... - nézett a szemembe.
- Miért ne tartoznál? Ismerlek amióta az eszemet tudom és teljes mértékben közénk tartozol és mindenki szeret. - mondtam őszintén Lewa pedig halványan elmosolyodott és magához húzott.
- Mondtam, már hogy imádlak téged? - mondta kicsit eltolva magától.
- Mondtam, már hogy nagyon fontos vagy? - kontráztam rá, mire elnevettük magunkat.
Egy idő után a többieknek is feltűnt, hogy két tag nincsen a társaságunkban és kérdő pillantásokat vetettek felénk, mire megragadtam Lewa kezét és elindultam a srácok felé magam után húzva a nagyjából lenyugodott Robert Lewandowskit.
- Nagyon kis cukik vagytok együtt drágáim, de ezt máshol is letudjátok rendezni? - nézett ránk Basti felvont szemöldökkel.
- Nem kell mindent félre, érteni csak beszélgettünk. - mondta Lewa, mire a többiek egyöntetű reakciója csak egy "aha persze" volt. Hát jó akkor higgyenek amit akarnak.
- Na lassan nekünk menni kell, mert még Reus drágaságnak be kell rendezkedni. - kezdett búcsúzkodni a bátyám majd én is csatlakoztam hozzá és Reusnak sem volt ellenére, egyedül Bastinak nem volt kedve menni, mert hogy be akarta verni a köcsög Guardiola fejét, amit persze senki sem ellenzett, de tényleg muszáj volt menni, de végül nagy nehézségek árán sikerült otthagynunk a társaságunkat és elindulni hazafele. Manu és Basti előresiettek a kocsihoz én pedig hátul ballagtam Reussal, egy ideig néma csendben majd a fiú megszólalt.
- Götze mesélte, mi volt köztetek, figyelj én nagyon bírom a srácot meg minden, de igazán segfejség volt ez tőle.
- Figyelj, már tökmindegy, tényleg az lesz a legjobb ha csak barátok maradunk, nem tudnám elviselni hogy még egyszer megcsaljon. - mondtam el neki őszintén amit gondolok.
- Undorító dolog a megcsalás, én erre nem lennék képes - mondta a fejét csóválva majd hozzátette. - még részegen se. - erre pedig mindketten elnevettük magunkat.
- Gyertek már gyorsabban basszus. - kiabált a bátyám, a kocsi mellől. -Ilyen tempóban jövőre se értek ide.
- Nyugi van sietünk. - ordítottam vissza, majd elkezdtem futni nyomomban Reussal.
...
Este lent ültünk a nappaliban, mivel az volt tervben hogy egész estés filmnézést tartunk, Manu már el is indította a filmet mikor a konyhaasztalon elkezdett csörögni a telóm, Basti volt a legközelebb ezért felvette az asztalról majd a kijelzőre nézve elmsolyodott.
- Hívásod van Lewandowskiné. - nézett rám röhögve, én pedig felpattanva a kanapéről kivettem Bastian kezéből a telefonom, majd egyenesen az udvar felé vettem az irányt, majd a hintaágyra leülve benyomtam a hívás fogadást.
- Szia. - hallottam a hangját ami kicsit furcsa volt. - tudunk találkozni?
- Szia, persze húsz perc múlva a parkban? - kérdeztem.
- Ott leszek, Szia. - mondta és meg sem várva kinyomott.
Amikor beléptem a házba, minden tekintet felém fordult, én pedig szólásra nyitottam a számat, de a bátyám megelőzött.
- Elhívott valahova tuti. - túl jól ismer, már az arckifejezésemből mindent kivesz.
- Igen, szóval sietek, majd elmesélem mi volt. - mondtam majd felvettem a kabátomat és már indultam is.
Végig amíg mentem a park felé azon gondolkoztam, hogy vajon mi akarhat,a hangja szokatlan volt, még soha nem hallottam ilyennek. Mikor megérkeztem, ő már ott volt felállt a padról és elindult felém az arcáról pedig semmit sem tudtam levenni.
- Siettem ahogy tudtam. - álltam meg vele szemben, ő pedig elmosolyodott.
- Figyelj. - nézett a szemembe. - köszönöm neked, hogy mindig itt vagy nekem és számíthatok rád. - mondta és elmosolyodott.
- Ezért vannak a barátok. - válaszoltam.
- De mi nem vagyunk barátok. - mondta én pedig meglepődtem, mi az hogy nem vagyunk? - Nikol, én beléd szerettem. - majd meg sem várva a reakciómat megcsókolt...
Én pedig ott álltam teljesen lefagyva,hiszen Lewanak barátnője van... De még is nem tudom mi történt velem, de kis időt hagyva visszacsókoltam.
