Titok
Az a negyed óra végül fél lett, ezért kissé el is késtek a srácok edzésről. De a bátyám minden áron tudni akart mindent, és a többiek sem értették nagyon, hogy most mi van. A bátyám nem volt annyira kiakadva, mint az gondoltam. Sőt elég lazán kezelte mondván, hogy ő mindig is tudta, hogy van valami közöttünk csak senki nem hitte el neki. A többiek pedig csak gratuláltak. Még egy csókot váltottunk Lewawal, majd - mivel Szardiola folyamatosan üvöltözött, hogy húzzanak öltözni - elengedtem a srácot. Adellel és Claraval pedig leültünk az edző pályákhoz kihelyezett padokra. Tudtam, hogy most a másik része fog következni, amiről a fiúk előtt nem biztos, hogy beszélni kell. Mély levegőt vettem, majd a lányokra néztem. Tudtam, hogy mit akarnak tudni, így hát csak mosolyogva a szemükbe néztem és ennyit mondtam:
- Igen.
Ezután pedig mind a hárman egyszerre ugrottunk fel és kezdtünk ujjongani. Ez amolyan lányos dolog, de olyasmi amit néha még mi sem értünk.
- Amúgy Clara nem tudom, hogy voltál képes ennyi ideig a szemembe hazudni. - néztem rá kérdőn.
- Hát nehéz volt, főleg eljátszani úgy Robert barátnőjét, hogy egyáltalán nem jön be.
Elsztorizgattunk még egy ideig, aztán egy idő után már nem figyeltem, mert a pályán mozgó Lewandowskit kezdtem el figyelni. Igazából szerelmes vagyok minden egyes mozzanatába, annyira tökéletes ahogyan végigfut a pályán kikerül mindenkit és belövi a gólt. A fiú valószínűleg észrevette, hogy nézem, mert felmosolygott a lelátóra és intett egyet, nekem pedig a szívem a kelleténél sokkal jobban kezdett verni. Szeretem őt nagyon.
Edzés után Lewaval hazaindultunk. A bátyám haza akart dobni minket kocsival, de mondtam, hogy nem kell haza tudunk sétálni. Örültem, hogy Lewyvel kettesbe lehetek. Nem sok alkalom jutott erre, amint találkoztunk a többiekkel. A kezét fogva sétáltam mellette, és kósza pillantásokat vetettem örömtől ragyogó arcára. Ugyanazt érezte, mint én, meg sem kellett kérdeznem mert tudtam, pontosan láttam rajta. Ebben is teljesen más volt, mint Götze. A fiú arcára sosem ült ki az a végtelen szeretet és törődés ami most Lewandowski arcáról áradt. Néha már úgy éreztem, csak nyűg vagyok Mario számára vagy valami portéka amit bármikor elővehet és mutogathat.Gyorsan el is tereltem a gondolataimat a fiúról és egy sokkal érdekesebb témára figyeltem, ami pedig a mellettem lépdelő Lewandowski tökéletes arca. Órákon át tudnám őt nézni. A fiú észrevette, hogy nézem, rám mosolygott majd maga elé fordítva megcsókolt.
- Nagyon szeretlek Nikol. - suttogta a fülembe amitől megborzongtam.
Mivel kb 2 percenként megálltunk többperces csókcsatákat vívni a várt negyed óra helyett egy óra volt mire hozzánk értünk. Lewa kinyitotta a kaput, majd besétáltunk az udvarba. Úja a fiú felé hajoltam, hogy megcsókoltam, de elhajolt mondva, hogy így sose érünk be a házba. Igazat adtam, neki szóval kissé szomorkásan de továbbhaladtunk, de még az ajtó előtt egy puszit nyomtam az arcára, majd lenyomva a kilincset beléptem a házba.
Nem lepődtem meg, hogy a házunkban ott volt a fél Bayern München hisz ez már megszokott volt. Csak most még egy Dortmundos is volt, Marco Reus személyében. Vagyis akkor még azt hittem,..
Amikor beléptünk Lewawal a bátyám és Reus rögtön felénk fordult. Először a bátyám köszönt, Marco kicsit le volt sokkolva. Gondolom a srácok nem avatták be, hogy én és Lewa együtt vagyunk.
- Ti, ti jártok? - kérdezte a fiú elkerekedett szemekkel. - Huh végre túltetted magad a seggfejen, de de Lewa te nem Claraval jársz?
Lewaval egyszerre nevettük el magunkat. Főleg azon, hogy Marco Reus a legjobb barátját seggfejezte le. Ócska humor.
- Nem, igazából ez kamu és ja nem vagyunk együtt utáljuk egymást. - mondtam röhögve majd megcsókoltam a srácot, de Reus még mindig kérdő arcát látva abba kellett hagynunk a csókolózást és folytatni. - sosem jártak Claraval, csak engem próbált féltékennyé tenni.
- Hűha. - nézett a szőke srác elképedve. - ha nekem ilyen szerelmi életem lenne baszki.
Erre mind a négyen (bátyámat is beleértve) elröhögtük magunkat, majd csatlakoztunk - az időközben leszakadó - barátainkhoz.
Sajnos volt egy ember a társaságban, aki nem örült ennek az egésznek és az pont az volt, akire nem számítottam, igen Götze. Nem értettem, hisz ő akarta ezt az egészet. Lewa leült mellém a lépcsőre én pedig a vállára hajtottam a fejem.
- Szard le Nik, majd túlteszi magát, hogy az enyém vagy. - mondta és megcsókolt. Hihetetlen, hogy mennyire ismer.
Marco Reus teljesen jól érezte magát velünk. Egyáltalán nem volt kívülálló hiszen sok időt töltött a fiúkkal a nationalelf miatt. Götzével különösen jóba volt. Kicsit olyanok voltak mint a testvérek. Mindent együtt csináltak, és szinte mindent ugyanúgy. De érthető volt mivel kiskoruktól Götze Bayernbe való igazolásáig együtt játszottak. Egyáltalán nem érződött, hogy Reus a Dortmund játékosa, nem voltak rivalizálások sem veszekedések. Ugyanígy volt ez Schweinsteigerrel is, de hát ő müncheni fiú marad mindig.
Másnap a srácoknak SOS fontosságú edzésre kellett menniük. Így a házban maradtam a két Schweinsteigerrel és Marco Reussal. Nem akartam senkit sem zavarni, ezért lesétáltam a lépcsőn egyenesen a konyha felé véve az irányt, mert rohadt éhes voltam. A konyhába meglepésemre ott volt Reus is.Vagyis inkább a konyhapulton feküdt és vélhetőleg aludt. Leültem mellé és óvatosan meglöktem a fiút. Mint kiderült nem aludt, mivel rögtön felkelt és rám nézett. A szemei vörösek voltak, aggódóan néztem rá.
- Öh, mi történt, összevesztetek Götzével? - kérdeztem tőle.
- Nem. - rázta meg a fejét. - nem tudom elmondhatom-e, még senki sem tudja.
- Mondd nyugodtan. - néztem a szemébe. - bennem bízhatsz.
- Rendben, de ne itt, még meghallja valaki. - bólintottam majd kiléptünk az ajtón.
A hátsó kertbe mentünk majd leültünk a pázsitra.
- Tudod hazudtam nektek az ideérkezésemmel kapcsolatban. - nézett a szemembe. - Vagyis félig. Miután megkaptam a piros lapot meg az eltiltást. Aznap este az volt, mint a Quatari edzőtáborban. Vagyis hasonló, de rosszabb. Nagyon szomorú voltam és igazságtalannak tartottam az egészet. Teljesen részeg voltam, nem tudtam mit csinálok. És küldtem egy videót az edzőmnek... A kocsmában ültem egy asztal tetején, a háttérben pár prosti táncolt, de igazából leszartam. Üvöltöztem a videóba és szidtam őt, szidtam a csapatot a sporit és mindenkit. Képzelheted mi történt a videó elküldése után. Másnap az egész Dortmundi vezetőség előtt kellett állnom, másnaposan. Lejátszották a videót kielemezték, ott kötöttek belém ahol csak tudtak. Végtelennek tűnő üvöltözést kellett végighallgatnom az így is sajgó fejemmel. - a fiú egy percre megállt és letörölt egy könnycseppet az arcáról majd folytatta. - Volt ott minden, hogy ez nem az első részeges esetem és ők ezt nem tűrik. Igazából a felét fel sem tudtam fogni. Majd körübelül két óra üvöltözés után kiküldtek, hogy meghozzák a döntést a sorsomról. És igen.... kirúgtak. Elküldtek a faszba felbontották a szerződésemet. Nem tartozom most sehova. Igazából azért jöttem Münchenbe, hogy hátha játszhatok itt. De a menedzseremnek még nem sikerült beszélnie a vezetőséggel. Nagyon elfoglaltak. Szóval, most már nem vagyok Reus a dortmundi fiú. - mondta és elsírta magát.
Én pedig felhúztam őt és magamhoz öleltem.
- Igen.
Ezután pedig mind a hárman egyszerre ugrottunk fel és kezdtünk ujjongani. Ez amolyan lányos dolog, de olyasmi amit néha még mi sem értünk.
- Amúgy Clara nem tudom, hogy voltál képes ennyi ideig a szemembe hazudni. - néztem rá kérdőn.
- Hát nehéz volt, főleg eljátszani úgy Robert barátnőjét, hogy egyáltalán nem jön be.
Elsztorizgattunk még egy ideig, aztán egy idő után már nem figyeltem, mert a pályán mozgó Lewandowskit kezdtem el figyelni. Igazából szerelmes vagyok minden egyes mozzanatába, annyira tökéletes ahogyan végigfut a pályán kikerül mindenkit és belövi a gólt. A fiú valószínűleg észrevette, hogy nézem, mert felmosolygott a lelátóra és intett egyet, nekem pedig a szívem a kelleténél sokkal jobban kezdett verni. Szeretem őt nagyon.
Edzés után Lewaval hazaindultunk. A bátyám haza akart dobni minket kocsival, de mondtam, hogy nem kell haza tudunk sétálni. Örültem, hogy Lewyvel kettesbe lehetek. Nem sok alkalom jutott erre, amint találkoztunk a többiekkel. A kezét fogva sétáltam mellette, és kósza pillantásokat vetettem örömtől ragyogó arcára. Ugyanazt érezte, mint én, meg sem kellett kérdeznem mert tudtam, pontosan láttam rajta. Ebben is teljesen más volt, mint Götze. A fiú arcára sosem ült ki az a végtelen szeretet és törődés ami most Lewandowski arcáról áradt. Néha már úgy éreztem, csak nyűg vagyok Mario számára vagy valami portéka amit bármikor elővehet és mutogathat.Gyorsan el is tereltem a gondolataimat a fiúról és egy sokkal érdekesebb témára figyeltem, ami pedig a mellettem lépdelő Lewandowski tökéletes arca. Órákon át tudnám őt nézni. A fiú észrevette, hogy nézem, rám mosolygott majd maga elé fordítva megcsókolt.
- Nagyon szeretlek Nikol. - suttogta a fülembe amitől megborzongtam.
Mivel kb 2 percenként megálltunk többperces csókcsatákat vívni a várt negyed óra helyett egy óra volt mire hozzánk értünk. Lewa kinyitotta a kaput, majd besétáltunk az udvarba. Úja a fiú felé hajoltam, hogy megcsókoltam, de elhajolt mondva, hogy így sose érünk be a házba. Igazat adtam, neki szóval kissé szomorkásan de továbbhaladtunk, de még az ajtó előtt egy puszit nyomtam az arcára, majd lenyomva a kilincset beléptem a házba.
Nem lepődtem meg, hogy a házunkban ott volt a fél Bayern München hisz ez már megszokott volt. Csak most még egy Dortmundos is volt, Marco Reus személyében. Vagyis akkor még azt hittem,..
Amikor beléptünk Lewawal a bátyám és Reus rögtön felénk fordult. Először a bátyám köszönt, Marco kicsit le volt sokkolva. Gondolom a srácok nem avatták be, hogy én és Lewa együtt vagyunk.
- Ti, ti jártok? - kérdezte a fiú elkerekedett szemekkel. - Huh végre túltetted magad a seggfejen, de de Lewa te nem Claraval jársz?
Lewaval egyszerre nevettük el magunkat. Főleg azon, hogy Marco Reus a legjobb barátját seggfejezte le. Ócska humor.
- Nem, igazából ez kamu és ja nem vagyunk együtt utáljuk egymást. - mondtam röhögve majd megcsókoltam a srácot, de Reus még mindig kérdő arcát látva abba kellett hagynunk a csókolózást és folytatni. - sosem jártak Claraval, csak engem próbált féltékennyé tenni.
- Hűha. - nézett a szőke srác elképedve. - ha nekem ilyen szerelmi életem lenne baszki.
Erre mind a négyen (bátyámat is beleértve) elröhögtük magunkat, majd csatlakoztunk - az időközben leszakadó - barátainkhoz.
Sajnos volt egy ember a társaságban, aki nem örült ennek az egésznek és az pont az volt, akire nem számítottam, igen Götze. Nem értettem, hisz ő akarta ezt az egészet. Lewa leült mellém a lépcsőre én pedig a vállára hajtottam a fejem.
- Szard le Nik, majd túlteszi magát, hogy az enyém vagy. - mondta és megcsókolt. Hihetetlen, hogy mennyire ismer.
Marco Reus teljesen jól érezte magát velünk. Egyáltalán nem volt kívülálló hiszen sok időt töltött a fiúkkal a nationalelf miatt. Götzével különösen jóba volt. Kicsit olyanok voltak mint a testvérek. Mindent együtt csináltak, és szinte mindent ugyanúgy. De érthető volt mivel kiskoruktól Götze Bayernbe való igazolásáig együtt játszottak. Egyáltalán nem érződött, hogy Reus a Dortmund játékosa, nem voltak rivalizálások sem veszekedések. Ugyanígy volt ez Schweinsteigerrel is, de hát ő müncheni fiú marad mindig.
Másnap a srácoknak SOS fontosságú edzésre kellett menniük. Így a házban maradtam a két Schweinsteigerrel és Marco Reussal. Nem akartam senkit sem zavarni, ezért lesétáltam a lépcsőn egyenesen a konyha felé véve az irányt, mert rohadt éhes voltam. A konyhába meglepésemre ott volt Reus is.Vagyis inkább a konyhapulton feküdt és vélhetőleg aludt. Leültem mellé és óvatosan meglöktem a fiút. Mint kiderült nem aludt, mivel rögtön felkelt és rám nézett. A szemei vörösek voltak, aggódóan néztem rá.
- Öh, mi történt, összevesztetek Götzével? - kérdeztem tőle.
- Nem. - rázta meg a fejét. - nem tudom elmondhatom-e, még senki sem tudja.
- Mondd nyugodtan. - néztem a szemébe. - bennem bízhatsz.
- Rendben, de ne itt, még meghallja valaki. - bólintottam majd kiléptünk az ajtón.
A hátsó kertbe mentünk majd leültünk a pázsitra.
- Tudod hazudtam nektek az ideérkezésemmel kapcsolatban. - nézett a szemembe. - Vagyis félig. Miután megkaptam a piros lapot meg az eltiltást. Aznap este az volt, mint a Quatari edzőtáborban. Vagyis hasonló, de rosszabb. Nagyon szomorú voltam és igazságtalannak tartottam az egészet. Teljesen részeg voltam, nem tudtam mit csinálok. És küldtem egy videót az edzőmnek... A kocsmában ültem egy asztal tetején, a háttérben pár prosti táncolt, de igazából leszartam. Üvöltöztem a videóba és szidtam őt, szidtam a csapatot a sporit és mindenkit. Képzelheted mi történt a videó elküldése után. Másnap az egész Dortmundi vezetőség előtt kellett állnom, másnaposan. Lejátszották a videót kielemezték, ott kötöttek belém ahol csak tudtak. Végtelennek tűnő üvöltözést kellett végighallgatnom az így is sajgó fejemmel. - a fiú egy percre megállt és letörölt egy könnycseppet az arcáról majd folytatta. - Volt ott minden, hogy ez nem az első részeges esetem és ők ezt nem tűrik. Igazából a felét fel sem tudtam fogni. Majd körübelül két óra üvöltözés után kiküldtek, hogy meghozzák a döntést a sorsomról. És igen.... kirúgtak. Elküldtek a faszba felbontották a szerződésemet. Nem tartozom most sehova. Igazából azért jöttem Münchenbe, hogy hátha játszhatok itt. De a menedzseremnek még nem sikerült beszélnie a vezetőséggel. Nagyon elfoglaltak. Szóval, most már nem vagyok Reus a dortmundi fiú. - mondta és elsírta magát.
Én pedig felhúztam őt és magamhoz öleltem.
Percekig csak álltunk és öleltem őt. Tudtam, hogy szüksége van most erre. És tudtam, hogy nem mondhatom el senkinek sem. Nehéz lesz magamban tartani, de a fiúért meg kell tennem. Majd elmondja nekik ha úgy gondolja. De az kissé meglepett, hogy Götzének a legjobb barátjának sem mondta el...
