II. rész

Tudom azt ígértem, hogy hetente, lesznek új részek, most még is jelentkezem a második, résszel, mivel nem bírtam, ki, muszáj lesz folytatnom a történetet. Vehetjük ezt anank pótlására is, hogy majdnem két hétig nem leszek ezért nélkülöznötök kell az írásaimat. 

Lehull a lepel

  Alig tudtam felocsúdni a döbbenetből, ott állt velem szemben Betti Königen, a Bayern München női csapatának, kapitánya, egyik legnagyobb példaképem, és hozzám szólt, és jézus kérlek gyere le. 

 - Te vagy a legnagyobb példaképem. - csúszott ki a számom mire a lány csak elmosolyodott, barna íriszén pedig boldogság suhant át.

 - Láttalak, egyszer focizni eszméletlenül csinálod. - mondta a lány, és most rajtam volt a sor, hogy elmosolyodjak, amit egy kis idő után egy nagy adag vörös pír váltott az arcomon.

 El sem, hiszem, hogy ott beszélgettem Bettivel, aki mint kiderült, nem is olyan beképzelt, mint ahogy a német sajtó rengeteg cikkében írta. Van önbizalma, az egyszer fix, ezt mindig is tudtam, de ezen felül egy végtelen kedves és aranyos lány, végül úgy búcsúztunk el, hogy megadta a telefonszámát, és megígérte, hogy még beszélni, fogunk, azt hiszem szereztem egy barátot. Idő közben Götze látva, hogy nem fogok szív infarktust kapni, elment a többiekkel, és, ahogy oldalra nézve észrevettem félre vonulva ült egy asztalnál, a többiekkel, én pedig arra vettem az irányt. Amikor leültem az asztalhoz, minden szempár rám szegeződött, amolyan "mi a franc történt" stílusban, de én csak akkor kezdtem bele mondandómba, miután Götze átkarolta a vállamat, biztonságos közeget nyújtva nekem, és ez baromi jólesett.

 - Na mi vooolt mondjad már. - csapott türelmetlenül Kimmich az asztalra, mire én belekezdtem.

 - Beszélgettünk, - kezdtem, mintha ez nem tűnt volna fel a többieknek, majd mély levegőt véve kimondtam a bűvös szót. - Azt mondta, hogy nagyon jól focizok, és azt, hiszem jóba vagyunk. - mosolyodtam, el mire az asztalnál ülők felnevettek és megtapsoltak, én pedig ebből szinte semmit sem érzékeltem, mert Götze magához húzott és megcsókolt.

 - Mindig is mondtam, hogy te vagy a legjobb. - nézett a szemembe, majd én indítványoztam vele egy újabb csókot. 

  Az est további része jól telt, este pedig megbeszéltük Claraval, hogy nálunk alszik, hiszen Adel már így is a családunk része, és ha a bátyám legjobb barátja nálunk alszik, akkora alap dolog, hogy az én másik legjobb barátnőm is. Mia persze teljesen kiakadt, hogy Manu nem vele lesz este, de a bátyám megígértette vele, hogy másnap este majd elmennek együtt, de ez neki fontos. Végül nagy veszekedések árán, de a hárpia, akarom mondani Mia beleegyezett, így ők Hannahval szerveznek csajos programot. Draxler, Kimmich és Alaba mennek valami diszkóba, Lewa és Götze pedig nálunk lesznek. 

  Este a szobámban törökülésben ültünk a földön, a kedvenc mackós pizsamámban ültem, hajam egy kósza copfba fogtam és épp Clara beszélt arról, hogy Lewa a múltkor mennyire, édes volt amikor  sajtónak nyilatkozta, hogy hiába, van több tízezer lány oda érte, ezt nagyon köszöni, de az ő szíve csak egy emberért dobog. Ez tényleg nagyon aranyos tőle, de Lewa mindig is ilyen volt, ismerem őt amióta az eszemet tudom, és mindig angyalként bánt a barátnőivel, Clara pedig ezt meg is érdemli. Götze kicsit más típus, ő is romantikus, de ő máshogyan, bár még egyszer sem mondta egy újságban sem, hogy együtt vagyunk, pedig ennek lassan, már két hónapja. 

  Emlékszem a napra amikor összejöttünk, nyílt titok  volt, hogy fülig bele vagyok zúgva Götzébe. De Götze tudomást, sem vett rólam egészen Február 1.-ig amikor is elhívott sétálni. Én pedig tipikus Nikol Neuer módra agyon izgultam az egészet, a bátyám és a lányok próbáltak megnyugtatni, ami részben sikerült, részben nem. Este hétre beszéltük meg a találkozót ő pedig pontosan érkezett, már az ajtóban várt mikor én kiléptem. Csak egy sziával köszönt, és se szó se beszéd elindult az utcán, én pedig követtem, Egy park felé vettük az irányt, az úton egy szót sem szóltunk, a parkba belépve megállt egy fa alatt, a nap már lemenő félben volt az égbolt pedig lilás árnyalatokban tündökölt, Götze szembefordított magával, megfogta a kezemet, velem pedig megfordult a világ, Mario Götze és én a naplementében, már ennek a gondolata, is óriási pillangó áradatot indított a hasamban nem, hogy az átélése, a fiú pedig megszólalt.

 - Tudom, hogy szerelmes vagy belém. - kezdte, mire legszívesebben falnak mentem volna, most be fog égetni, ebbe biztos vagyok. - és azt kell, mondanom, hogy én is elég durván beléd estem. - mondta, majd nem várta, meg a reakciómat hanem megcsókolt, ott a naplementében a park közepén.

 A rózsaszín álomvilágomból egy párna térített, ki mely a fejemet találta el. Nemsokára, pedig tudatosult bennem, hogy a párna Adeltől érkezett.

  - Na mi, van csak nem Götzére, gondoltál? - nevetett.

  -  De, igen. - mondtam és szerelmesen elmosolyodtam.

...

 Másnap, Bayern München meccs volt, így reggel viszonylag korán keltünk a lányokkal, hogy a fiúkkal együtt tudjunk indulni. Reggel amikor leértünk, az eddig hét fős társaságunk nyolcra bővült Kimmich személyében, Adel, pedig meglátva őt rögtön a nyakába borult. Clara sem tett másképp, én pedig kissé álmosan botorkáltam, Götzéhez, aki egy szokásos "jó reggelt" csókkal köszöntött. Reggeli után elindultunk az Allianz aréna felé. A fiúk elintézték, hogy a kis padhoz, közeli részen tudjunk ülni, így az egyik legjobb helyről tudtuk nézni a meccs alakulását. A Bayern a Borussia Dortmund ellen játszott, Götze régi csapata, tudtam, hogy a fiú izgul, hiszen minden meccsen izgult amin a régi csapata ellen kellett játszania, és sohasem derült, ki igazán miért is igazolt, el onnan, csak kósza hírek terjengtek, valami olyasmiről, hogy Götzének megromlott a kapcsolata az edzővel, de a barátom ( de jó ezt leírni édes istenem) ezt nem erősítette meg. Kezdetét vette a meccs, én pedig mosolyogva figyeltem, ahogy a barátaim a pályára léptek minden egyes meccsükön ott voltam Claraval és Adellal, és együtt biztatjuk őket, és ez most sem történt másképp. Félidőben 1:1 volt az állás, a mi gólunkat Kimmich szerezte, Mi pedig egyszerre ugrottunk fel a lányokkal örömünkben és üvöltöttük, hogy "Mia san Mia"  Kimmich, pedig odarohanva, a barátnőjéhez, egy gyors csókot nyomott a szájára, majd folytatódott a meccs. Hazudnék ha azt, mondanám, hogy nem volt izgalmas a meccs, mert az volt végül 3:2re nyertünk, Götze a 82. percben szerezte, a harmadik gólt, egész addig döntetlen volt az állás. A bíró pedig a 94. percben fújta le a meccset, a Dortmundnak ez idő alatt, volt két óriási kapura lövése, de a bátyám mind a kettőt kivédte, és  mentségére, legyen mondva, a két gólból az egyik 11es volt, a másikat, pedig kipattanóról lőtték be. 

   A meccs lefújása után, Szardiola és a kispados Bayernesek, odafutottak, a csapattársaikhoz, és megveregetve a vállukat gratuláltak nekik. De Götze, kibújt ez alól, és egyenesen a kispad mellett lévő rész felé vette az irányt, vagyis felénk. Fogalmam sincs, hogy mit akar, csinálni, de nemsokára tudatosult bennem, amikor odalépett hozzám, és ott, majdnem 70 ezer ember előtt megcsókolt, éreztem, magamon a több tízezernyi, ember tekintetet, de ott abban a pillanatban csak egyetlen egy, ember érdekelt. A kicsit hosszúra sikeredett csókunk, után Götze kiemelt a nézőtérről, és a kezében tartva vitt le a pályára, én pedig egyre, inkább éreztem, hogy az én barátom, a világ legjobb embere. A pályára érve Götze letett, én pedig a bátyámhoz léptem és szorosan megöleltem őt, majd a fülébe súgtam, hogy, nagyszerű volt, utána megöleltem Kimmichet, hiszen ez az első gólja, amit a Bayern München színeiben szerzett, a fiú illata megbabonázott, meg kell tudnom, milyen mosóport használnak, mert egyszerűen mennyei. Aztán gratuláltam, még a többieknek, majd Götzével kéz a kézben, indultunk, el az öltözőjük felé ...
  Aznap este Bastin és Adelon kívül más látogatónk, már nem volt. Schweini holnap utazott, el ezért, még egy utolsó estét eltöltött velünk, Adel pedig mióta Schweini elment velünk lakik. A bátyám tíz körül érkezett csak haza, mert addig az elviselhetetlen barátnőjével volt. Komolyan én csodálom Manut, hogy ennyi idő után is kibírja azt a csajt. Este a szobámban ültem Adelall, aki arról beszélt, hogy mennyire édes volt Kimmich, hogy a meccs közepén, odajött és megcsókolta, mire megköszörültem a torkomat, mire a lányban gondolom tudatosult Götze akciója.
  - Nehéz bevallani, de a te pasid, egy igazi tünemény. - mosolyodott el majd átölelt.
 Kétség sem fér hozzá, ezzel száz százalékosan, egyet értettem, hogy nekem van a legtökéletesebb pasim a földön, legalább is akkor este még azt hittem.
 Másnap kora reggel kellett kelnünk megint csak, mivel Bastinak 7 kor indult a repülőgépe, mi pedig mindenképpen ki akartuk őt kísérni. Az egész reggel egy kész káosz volt, elaludtam, ezért villámgyorsan kellet elkészülnöm, ami nagyjából sikerült is, így még épp, hogy időben eltudtunk indulni a reptérre. A repülőtéren Basti repülőjére várakozva, - ami aztán elrepíti Angliába és kitudja, mikor tér vissza Bastival - beszélgettünk, és felelevenítettünk minden emléket, ami pedig a legjobban fájt a búcsúzáskor, hogy tudtam, az EB előtt biztos nem fogom őt látni, ez a tudat a bátyámnak sem varázsolt éppen mesés kedved, de Basti megígérte, hogyha tud annál előbb is fog jönni. A repülő felszállt, én pedig megint úgy éreztem magam mint, azon a napon amikor Basti a MUba igazolt, elfogott a Deja Vu.
 Adelért jött Kimmich így a bátyámmal indultam visszafele, Délelőttre, nem volt semmi programja, ezért azt terveztük, hogy beülünk pizzázunk aztán elmegyünk a húgom egyik fotózására, mert az utóbbi időben eléggé elhanyagoltuk, de persze ez az egész meghiúsult, nemsokára ki is derül miért.
  Manu kitalálta, hogy van egy rövidebb út, egy parkon át így legalább tíz perccel hamarabb odaérhetünk a pizzériába, a parkba belépve rögtön tudatosult bennem, hogy ez az a hely ahol Götze először megcsókolt, és tulajdonképpen, ahol össze jöttünk. Automatikusan is mosolyra húzódott, a szám, a bátyám elől ment, én pedig mögötte, ezért kicsit hirtelen ért, amikor neki ütköztem, de a bátyám megkövülten állt ezért kikerültem őt, de ott abban a pillanatban lefagyott a mosoly az arcomról és olyan cifrát káromkodtam, hogy bele írhatnák egy rap számba. Úgy éreztem, a szívem darabokra tört, nem bírtam tovább és ott elbőgtem magam. Nem hiszem el, hogy ez történik velem....