Prológus

  A nevem Nikol Neuer, igen jól hallottad, Neuer, a bátyám Manuel Neuer, akit gondolom be sem kell mutatnom, hiszen mindenki ismeri. Az életem, pedig az ő húga ként minden csak nem átlagosnak mondható
  Van egy húgom Elina, szerintem róla már többet tudnék mesélni, rengeteg tehetségkutatóra, és címlapfotózásra, jár, szóval vele, nagyon ritkán találkozom, nincs is olyan szoros kapcsolatom, vele mint a bátyámmal.
   Nagyon hamar, felnőtté kellett válnom, mivel anya már kiskorunkban elhagyott, minket, apa pedig éjt nap alá téve dolgozik, a bátyámnak pedig 20 évesen beindult a karrierje így nekem kellett gondoskodni az akkor még csak 9 éves húgomról. 

   Emlékszem az első napra, amikor a bátyám elvitt egy edző meccsére. 11eseket rúgtunk, előttem rúgott a bátyám legjobb barátja Bastian Schweinsteiger, sokan gondolom, meglepődtök, hogy mennyire közeli barátságba, vagyok a Bayernes fiúkkal, de így, van Manunak hála egy csomó nagyon jó fej barátot szereztem, köztük Adelt is aki Basti húga volt. 

   És most kizökkentelek titeket, ebből a szép gondolatmenetből, mivel én következtem, a 11es rúgásban, elindultam a labda, felé. Előtte igazából nem valami sokat fociztam, Manu tanított nekem pár dolgot és néhanapján, amikor volt ideje a kertben fociztunk. Nagy szerencsétlenségemre, legyen mondva, a labda helyett Lewat találtam el, aki ott azon a napon elhatározta, hogy megtanít focizni.  Attól a naptól kezdve pedig minden egyes nap lejártam a bátyám edzésére, és a fiúk segítettek focizni, így pedig egy nagyon szoros barátság alakult ki közöttünk, az évek folyamán rengeteg változás történt, de talán a legszomorúbb mind közül, Schweini eligazolása volt, főleg az amikor bejelentette. Egy átlagos ősz eleji reggelnek indult, Manuval a konyhában ültünk, amikor Basti kopogott hozzánk. A bátyám ment ajtót nyitni, én pedig szokásomhoz, híven elkezdtem mindent túlagyalni. Ilyen korán csak akkor szokott, jönni, ha valami nagyon komoly baj van, atyaég mi a fene történhetett itt? Ez hamarosan ki is derült, mivel Basti az ajtón belépve rögtön felült az asztalra, és az a mindent eláruló kis sunyi mosolya, most nem bujkált ott az arcán, ehelyett inkább egy búskomor medve látványát nyújtotta.
 - Rögtön belevágok a közepébe, mivel gondolom, észrevettétek, hogy nem sütit hoztam. - próbált, kicsit vidámabb hangulatot teremteni, ez nagyjából sikerült is neki mivel én és Manu arcán halvány mosoly suhant át, de lehet csak berögződés.
Nem tudtam megszólalni, egész végig amíg Basti beszélt a bátyám kezét szorítottam, Basti valami olyanról beszélt, először, hogy ez nem az ő döntése, volt, és hogy nagyon szeret minket, és meg fog látogatni. Aztán a bátyám megkérte, hogy  "bökd már ki" és akkor kimondta a végzetes szót, hogy átigazol a Manchester Unitedbe, Angliába. Azt hiszem én ennél a pontnál sokkot kaptam, Basti nekem olyan volt mint a második testvérem, vele nőttem fel, ő segített a legtöbbet amikor fel akartam, adni a focit, most pedig elmegy. Elengedtem a bátyám kezét, Bastihoz ugrottam és szorosan átöleltem, majd kitört belőlem a sírás. Nem tudom a bátyám hogy bírta, ki, hogy nem bőgi el magát, de ő is odajött és megölelte Bastit. Utána az egész napot vele töltöttük, megnéztük egy rakat filmet, Basti pedig szigorúan a lelkünkre, kötötte, hogy ezt senkinek se mondjuk el, mivel még Guardiola (vagy, ahogy mi a bátyámmal hívjuk Szardiola) sem tudja, egyszóval nekünk mondta el elsőnek, szép gesztus, bárcsak ne menne el. Miután este Basti elment, Manu a szobájába vonult, fogalmam sincs mit csinált, a szobájából tárgyak ütődésének zaja hallatszott de igazából nem voltam biztos benne, ezért inkább lefeküdtem aludni, és rögtön elnyomott az álom.

 Elérkezett az a nap, amikor Basti elmegy, nagyon nem vártam, ha lehet ilyet mondani, végig azt vártam, hogy hátha  Manchester United valami csoda folytán feloszlik, és itt marad, de nem így lett, kora reggel keltünk a bátyámmal, hogy még idő előtt átmehessünk Bastihoz, és elbúcsúzhassunk, de ez meghiúsult, mivel rossz buszra, szálltunk ezért épp, hogy időben odaértünk az Allianz arénához, ahol Basti "búcsúztatója" volt. Persze, ez az egész egy nagy habi, hiszen olyanokat voltak meghívva akikről Basti szerintem azt sem tudta, hogy kicsodák. Az egyedüli ember akiket ismert, az a csapata volt, azon kívül szerintem még a többi ember se tudta, hogy miért van itt, csak valami búcsúzó izé...
 Amikor odaértünk, rögtön megpillantottam Bastit ott ált, Adel,Lewa,Alaba, Götze, Robben és Ribery körgyűrűjében, mi pedig rögtön odaléptünk hozzájuk. Basti persze próbálta, hozni a szokásos formáját, hogy viccelődik és megpróbál, úgy viselkedni, mintha egy rendes nap lenne, de nem nagyon sikerült neki, mindenki érezte, hogy ő nemsokára kilép a csapatunkból, és ez belül mindenkinek fájt. Robben a csapatunk másik nagy tréfása, is megpróbált viccelődni, de aztán mindannyian rájöttünk, hogy itt nincs helye ilyesféle dolognak. Végül Szardiola, akarom mondani Guardiola kért egy kis szót, elregélte, nekünk milyen nagyszerű és kiváló játékosa volt a csapatnak Schweinsteiger, és, hogy mennyire bánja, hogy elmegy. Ennyire nagy műbeszédet, még életemben nem hallottam, hisz mindenki, aki egy kicsit is jóba van Bastival tudja, hogy Guardiola miatt megy, el mert már nem bírja őt elviselni, na mindegy.

 Életem, talán legszomorúbb pillanata, volt, amikor Basti elindult a repülőgép felé, ami egyenesen Angliába repíti. Még egyszer megöleltem, Basti pedig megígérte, nekünk, hogy amint tud, jön haza és találkozunk. Elbúcsúzott a húgától, aki - mivel a szülei nem itt élnek - velünk fog lakni, amibe természetesen beleegyeztünk, mivel Adelt ígyis úgyis mindenki szerette, meg amúgy is ennyit minimum megtenne mindenki Bastiért. A gép pedig felszált, én pedig oldalra nézve, pont elkaptam, ahogy a bátyám egy kósza könnycseppet törölt le a szeméről, majd odaléptem, hozzá és szorosan átöleltem.
- Minden rendben lesz. - súgta a fülembe, én pedig könnyeim közepette, bólintottam egyet, mivel tudtam, hogy bele kell törődnöm, Basti elment...

Ettől a naptól kezdve, pedig minden teljesen átalakult, a bátyám Basti hiányában, engem vitt el minden programjára, és így a külföldi meccsekre is vitt magával. Időközben hozzánk igazolt két mostanra nagyon jó barátom Joshua Kimmich és Julian Draxler.
 Így pedig nagyjából kialakult az új Bastian Schweinsteiger mentes Bayern München, de még is hiányzott egy Bastian féle középpályás.

 A bátyámnak barátnője, lett Mia Solenhat, aki első látásra egy tünemény lehet, de nekem az idők során annyira unszimpatikus lett, hogy már a nevét hallva is felfordul a gyomrom, és mivel egyfolytában a bátyámon csüngött, és csak akkor tudtam Manuval lenni ha meccse volt, vagy éppen nem volt vele Mia, elkezdtem Lewaval és Götzével lógni, aztán hozzánk csapódott Kimmich és Adel is, és amikor a bátyám éppen nem Miaval volt ő is velünk volt, meccsek után pedig mindig együtt ültünk be pizzázni. De valaki, akkor is hiányzott a csapatból, hiába volt ott Götze, akinek a szerencsétlenségein mindig lehetett nevetni, Basti hülyeségeit semmi sem érheti utol...