I.rész

Manu születésnapja

  Március 27- a nap amely, minden Bayern München szurkoló pirossal bekeretezett napja, hisz ezen a napon született Manuel Neuer, akit az utóbbi időkben csak ezekkel a szavakkal jellemezték: "libero" "világklasszis" "legenda" "csodakapus",és még sorolhatnám, a végtelenségig, de felesleges hiszen, akit érdekel utánanézhet. A bátyám, pedig erre, hogyan reagált? Legfőképpen, sehogy. Soha, nem helyezte, magát érdembe, nem fényezte magát, és legfőképpen nem szállt el magától, ahogy ezt néhány német búlvárlap állította. Manuel Neuer megmaradt, ugyan az, az ember, aki az FC Schalke 04ben látszott, csak egy kicsit idősebb verzióját láthatjuk. Személyiségileg, semmit sem változott, és ezt nem csak én tanúsíthatom, hanem a csapattársai, és a legjobb barátja Bastian Schweinsteiger. Aki, ezen a napon tiszteletét teszi a Neuernek rendezett bulin, amiről persze a drága testvérem semmit sem tud, Adellel és a srácokkal, szerveztük az egészet, Basti pedig hetekig könyörgött Mourinhonak a Menchester United edzőjének, hogy csak erre a hétvégére, engedje el, végül nagy neheztelések árán beleegyezett, így ez a nap is tökéletesnek ígérkezik. Az egész bulit Guardiola, szervezi, valami óriási kibérelt műteremben, ott lesz a sajtó, meg egy csomó szponzor, Manunak át kell esnie, majd jó pár sajtótájékoztatón, aztán végre, velünk lehet. Az igazat, megvallva a bátyámnak nem sok kedve, volt az egészhez, de a biztatásunkra, belement. Ebben az egészben pedig az egyetlen rossz, az, hogy a bátyám idegesítő barátnője Mia is ott lesz, de szerencsére Draxler nővére, is eljön szóval, talán leakad a bátyámról, és kicsit tudunk vele is lenni. Mivel az utóbbi időben, nem nagyon volt időm, sem alkalmam a bátyámmal lenni, csak azokon a kósza reggeleken, amikor elkísértem őt a meccseire, minden szabadidejét a barátnőjével töltötte, engem pedig eléggé elhanyagolt, de szerintem ezt ő is észrevette, mivel egyik este feljött a szobámba, hogy beszéljünk. Leült az íróasztalomnál található székemre, velem szembe, és nagyot nyelve elkezdte a mondandóját.

         - Figyelj, tudom, hogy az utóbbi időben eléggé elhanyagoltalak, és el sem, hiszed mennyire mardosott emiatt a bűntudat, és tényleg sajnálom, és meg ígérem, hogy ezentúl többet leszek veled jó?  - nézett rám kérdően, én pedig elmosolyodtam.

        - Nyugi Manu, megértelek téged, és jó ilyen boldognak látni, csak könyörgök szakíts ránk is egy kis időt, mert a srácokkal eléggé hiányolunk már. 

  A bátyám bólintott, majd leült mellém az ágyra és szorosan átölelt, az idilli pillanatot, a telefonom zenélése törte, meg mind ketten a képernyő felé kaptuk a tekintetünket, a kijelzőn egy közös kép virított, amin én és Götze egymást átölelve állunk. Gyorsan felkaptam a telefonom, mielőtt a bátyám valami megjegyzést tehet, majd kilépve a szobámból, az udvar felé vettem az irányt és miután biztos közegbe voltam mindentől felvettem a telefont.

    - Szia, bocsi, csak Manuval beszéltem. - kezdtem bele, de Götze csak felnevetett.

    -  Család terápiát tartottatok ugye? - kérdezte, nevetve, mire én is elnevettem magam.

    - Olyasmit, már nagyon hiányzott nekem. - mondtam komolyra fordítva a szót.

    - Tudom, és örülök, hogy megbeszéltétek, figyelj Bastival áll az időpont ledumáltunk mindent.

    - Köszönöm, imádlak, ugye tudod? - mondtam miközben mosolyom egyre szélesebb lett.

    - Igen, és én is imádlak, viszont most le kell tennem, Sziaaa. - köszönt el és megvárta, hogy én is elbúcsúzzak tőle majd kinyomott.

  Az ajtóban a bátyám állt, az ajtófélfának támaszkodva, és röhögött.

    - Nagyon kis romantikusak vagytok gerlicék, mióta is vagytok együtt? - kérdezte nevetve.

    - Te szemét, kihallgattad a beszélgetésünket?? - indultam meg felé dühödten, de bátyám csak lazán megfogta a vállamat és képembe röhögött.

    - Nyugi csak az imádlak, téged részét hallottam, esküszöm lassan megelőzitek nyáladzásban Lewat és Clarat. - mondta nevetve majd megint átölelt. 

  

  Március 27.-e pedig elérkezett, amikor felkeltem a bátyám még javában aludt, kicsit izgulva készülődtem, mivel ez az első hivatalos esemény, amire Mario Götze barátnőjeként érkezek, de a többiek megnyugtattak, hogy minden rendbe lesz. Amikor kiléptem az ajtón ő már ott várt, én pedig boldogan öleltem át, majd kéz a kézben indultunk el a helyszínre. Úgy, volt lebeszélve, hogy Basti már ott vár minket, mi pedig becsomagoljuk őt egy dobozba, gondolhatjátok, mennyi idő volt ezt lebeszélni Szardiolával ( Guradiolával), hogy egyáltalán beengedje a volt Bayernest az ünnepségre, de sok kérleléssel és némi pénzzel sikerült, őt rábeszélnünk. Én csak az ötletelésben voltam jelen, az intézkedéseket, Götze és a többi fiú intézte. A helyszínre érve, megpillantottam Bastit, aki ott állt a műterem előtt és a biztonsági őrrel vitatkozott. Mikor meglátott minket elénk rohant, Götzét egy kézfogással üdvözölte, én meg meg sem várva, hogy köszönjön a nyakába ugrottam és szorosan átöleltem. Nagyon hiányzott  már, igaz csak fél éve láttam, utoljára, de nekem több évnek tűnt, Boldogan engedtem, el, majd látva, hogy nem minden oké, megkérdeztem mitörtént.

    - Az a szemét biztonsági őr, nem hiszi el, hogy meg vagyok hívva Szardiolának pedig nincs meg a száma, hogy legalább ő leigazolja, hogy itt vagyok. - mondta mérgesen, igen Guardiolat a háta mögött, szinte mindenki Szardiolának hívja, nagyon szeretjük őt képzelhetitek. 

   - Nyugi Schweini, felhívom. - kapta elő Götze a telefonját, és vélhetőleg az edzőjét tárcsázta rajta.

  Mialatt Götze beszélt én Bastival beszélgettem, a Unitedes életéről. 

   - Láttam a multkori meccsedet az Arsenal ellen és nagyon szép gólt löttél, ahogy beívelted a kapuba a labdát valami eszméletlen. - néztem rá büszkén, mire Basti csak idegesen a hajába túrt.

  - Ugyan semmiség. - mondta, majd arcán hamiskás mosoly jelent meg. - de láttad, ahogy a kapus elvetődik a másik irányba, annyira vicces volt, azt hittem odaszarok. - nevetett Basti, mire én is elröhögtem magam.

  Időközben Götze átadta a telefont a biztonsági őrnek, aki először meglepődött, hogy Mario Götze egy telefont tart felé, de végül elvette, alig tíz perc beszélgetést ( inkább üvöltözés) követően a biztonsági őr vissza adta, Götzének a telefonját, mi pedig beléptünk a helységbe. Elsőnek érkeztünk, így egy raktárhelyiségből elővettünk egy két méter magas dobozt, amit még korábban kidíszítettünk a lányokkal, hátul volt két lyuk, levegőnyílás gyanánt. 

   -  Mindjárt megjönnek a többiek, utána keresünk egy létrát és belemászol. - mondta Götze a terveket Basti pedig nevetések közepette bólogatott.

  Biztos, kevesen vállalkoztak, volna, arra, hogy másfél órát egy dobozban töltsenek, de Basti az a fajta ember, volt aki szerette az ilyesfajta kihívásokat, és röhögve, ment bele az őrült ötletünkbe. Nemsokára megérkezett Lewa, Adel, Kimmich, Clara Draxlerék, Mia és Alaba, Basti pedig bemászott az óriási dobozba, amit aztán lefedtünk, és betoltunk egy sarokba. 

   Manuel Neuer születésnapi bulija pedig hivatalosan is elkezdődött. A bátyám érkezett utoljára, Guardiola és a német válogatott vezetőedző Joachim Löw társaságában. Manu amikor megpillantott minket intett nekünk, majd tovább sétált az asztalok között, majd leültették egy székre, a bulvármagazinok sajtószerkesztői pedig már el is árasztották őt kérdésekkel, kattogtak a kamerák, sürögtek forogtak az emberek, és cirka másfél óra múlva szabadjára engedték Manut, aki egy mikrofonhoz lépett, pár szóban megköszönte, az itt jelen lévő embereknek a részvétel, többek között a családjának ( akit én képviseltem) a Bayern München női futballcsapatának, a mi csapatunknak és még felsorolt, vagy kétezerszázhúsz embert, najó talán annyit nem, de nem tudtam követni. Mikor Manu odalépett hozzánk elengedtem Götze kezét és szorosan átöleltem, miközben a hátam mögött intettem a fiúknak, hogy húzzák ide a Bastit rejtő dobozt. Kibontakozva a bátyám öleléséből, megálltam, mellette.

 - Ezt tőlünk kapod, és úgy gondolom ennek fogsz a legjobban örülni. - néztem rá mosolyogva és megszorítottam a kezét.

Ebben a pillanatban pedig Basti kirúgta a doboz oldalát, Neuernek pedig szerintem leesett az álla, de nem sikerült feleszmélnie teljesen, mivel Basti a nyakába ugrott és férfiasan megveregették egymást. Én pedig odaléptem Götzéhez, és megcsókoltam.

  -  Köszönöm. - súgtam a fülébe, ő pedig csak megvonta a vállát és átkarolt.

   Manu nem győzött nekünk hálálkodni, aztán pedig kérdőre vont, hogy hogyan tudtuk megoldani, hogy ne jöjjön rá.

   - Elég meleg, helyzet volt és csodálom, hogy nem sejtettél semmit, amikor benyitottál Nikhez, és épp videócsetben ujjongtunk. - nevetett Basti.

  - Én azt, hittem Basti valamelyik meccsén ujjongtok, de így már érhetőbb. - vakargatta a fejét a bátyám mire elröhögtük magunkat.

 Manu elvonult, Bastival, gondolom voltak "ügyek" amiket meg kellett beszélniük, legalább is Basti nekem ezt, mondta, amikor megkérdeztem, hova mennek. Én pedig ott maradtam a többiekkel, Götzének dőlve, hallgattam Alaba és Lewa sztorizgatását, arról, hogy milyen oltári lesz ha majd a Manchester ellen fognak játszani, "mer azé" még is csak ott lesz Schweini, aki megígérte, Alabanak, hogy fellöki meccs előtt, gondolom ez valami fiús dolog ezért nem is kérdeztem. Kimmich és Draxler valami olyasmin vitatkoztak, hogy Kimmich a legutóbbi meccsen szerzett gólja valóban érvényes volt e.

 -  De lesen voltál, a bíró bele is akart fújni, de te berúgtad és biztos elfelejtette utána. - erősködött Draxler, Kimmich válaszul pedig csak beleröhögött a pofájába, hát jó.

 Én pedig Götzének dőlve figyeltem a sokaságot, majd meg láttam egy szőke hajú lányt, aki egyenesen felénk közeledett, bennem pedig megfagyott a vér, teljesen ledermedtem, a lány megállt előttem és mosolyogva a kezét nyújtotta.

  - Betti Königen vagyok. - nyújtotta a kezét.

 Én pedig csak meredten néztem rá, Götze is érezte, hogy valami nem oké, ezért kicsit erősebben tartott , nehogy elájuljak, remegő kézzel nyúltam felé, majd kezet fogtam vele én is bemutatkozva.

 - Nagyon vártam, már, hogy végre beszélhessek veled. - mosolyodott el a lány. Én pedig úgy éreztem menten elájulok...