V. rész

Régi barátok

   Reggel fura hangokra ébredtem, rögtön kiugrottam az ágyból és úgy ahogy voltam, pizsamában és papucsban lerohantam a földszintre. Ami pedig ott várt arra a legvadabb álmaimban sem számíthattam. Mert az előszobában ott állt Bastian Schweinsteger az ajtófélfának támaszkodva, és a vele szemben álló Manuel Neuerrel beszélt. Megdörzsöltem a szemem, hogy nem e álmodok, majd mikor tudatosult bennem, hogy ez a valóság elindultam a srácok felé.

   - Basti mi történt, hogy-hogy itt vagy? - néztem rá kérdőn, hiszen még az EB felkészülő meccsek el sem kezdődtek.

 Basti széles mosolyra húzta a száját, tipikus Basti vigyor amiben ott csillogott a gyerekesség.

  - Meglepetééés. - mondta nevetve. - Mourinho előbb elengedett engem szóvaaal annyit leszünk együtt, hogy a végén már a halálba fogsz kívánni. - mondta röhögve én pedig mit sem törődve ezzel megöleltem őt.

  Fura egy nálad két fejjel magasabb embert megölelni, de az idők során már hozzászoktam, hogy ilyen toronyemberekkel vagyok körülvéve...

  - Adel tud már róla? - érdeklődtem.

   Basti válaszát meg sem kellett várnom, mert ebben a pillanatban Adel jelent meg a lépcső aljában és visítva ugrott a testvére nyakába, majd leszidta őt mert nem szólt neki, hogy jön.

   - Bocs hug, de ez meglepetés és téged ismerve, tuti elszóltad volna magad. - nevetett még mindig Basti.
  Én fél szemmel a bátyámra sandítottam akinek arcán csak az örömöt láttam tükröződni és ennek igazán örültem lassan másfél hónapja vagyunk szinglik én igazából jól viselem, de a bátyám eleinte furán viselkedett, de most már többé kevésbé beletörődött. 
  Nemsokára a többiek is megérkeztek hiszen hiába, hogy itt van Basti a programok nem borult fel, csak a társaságunk bővült plusz egy fővel. A bátyám legjobb barátját pedig mindenki szívesen fogadta. A vízi parkba két kocsival, mentünk egyiket Manu másikat Alaba vezette.  Én Adellel Bastival és Kimmichel utaztam a bátyám kocsijába. A hely igazából nem volt messze, de azért még is kényelmesebb volt kocsival elmenni mint a sok cuccunkal elgyalogolni, meg nem is olyan szerencsés 7 bayern játékossal végig caplatni München forgalmas utcáin, ezért mindannyian egyöntetűen a kocsizásra szavaztunk. 
  A kocsiból kiszállva azonnal megrohamoztuk a pénztárat, Neuer beállt a pénztárhoz fizetni, mi pedig leültünk a wc előtti padra. Szerencsétlenségemre legyen mondva, hogy pont Götze mellé ültem le. Eszméletlenül nézett ki, a napszemüveg megóvta a szemét attól, hogy szőke tincsei elérhessék azt. Kék atlétát viselt fehér rövid gatyával... Ne figyelj rá Nikol ő az exed.
  Götze testi adottságainak figyelmen kívül hagyása elég jól sikerült egész addig, amíg az öltözőből kiérve meg nem pillantottam fürdő gatyában... Jó ez kissé kurvásan hangzik de eszméletlenül nézett ki, nem túlgyúrt de még is látszik rajta, hogy izmos, és a kockái uram atyám... Götze valószínűleg észrevette, hogy bámulom mert röhögve elindult felém és még mindig röhögve magához húzott és megölelt.
   - Tetszek mi? - röhögött a fülembe.
   - Csak szeretnéd. - mondtam cselesen és eltoltam magamtól, mivel eléggé nehezemre esett tartani az érzelmeimet ilyen közelségbe tőle.
  Amikor hátrafordultam már csak Clarat és Lewandowskit láttam a medence szélén a lábukat lógatva a vízbe folyamatosan nevettek. Faképnél hagyva Götzét azonnal hozzájuk indultam, majd leültem Lewa mellé a medence szélére.
   - Bele fogsz zúgni... megint. - mondta Lewa.
  Én rögtön rávágtam, hogy nem, de magamban eléggé elbizonytalanodtam, hogy bele fogok zúgni vagy eddig is bele voltam zúgva? Nem sokáig ültünk ott hárman a medence szélén, mert megjelent a turbékoló gerlepárunk Adel és Kimmich, akik arra ösztönöztek minket, hogy menjünk csúszdázni, mert nagyon nagy buli. Beadtuk a derekunkat és elindultunk utánuk. A liftnél pedig összefutottunk a többiekkel. Pont tízen voltunk így kitöltöttük az összes rendelkezésre álló helyet a felvonóba. Amikor felértünk a torony tetejére mindenki alaposan megbámult minket. Gondolom nem mindennapi látványt nyújtottunk. A toronyból három csúszda indult kettő kamikaze és egy nyugisabb. Adel és Clara nem vállalták be az extrém élményt ezért inkább az Anacondat választották. Én viszont a fiúkkal tartottam, mivel mindig is imádtam az extrém élményeket. Kettes gumikkal kellett csúszni. A bátyámat rögtön kilőhettem mivel ő egyértelműen Bastival csúszott. Draxler Lewaval fogott egy matracot, Kimmich pedig beállt Alaba mellé, szóval maradt nekem Götze, Manu hamiskásan rám mosolygott én pedig feltartott középső ujjal válaszoltam neki. Lehet kicsit durva reakció volt, de a kínos pillanatokat így reagálom le. Manu és Basti csúszott előttünk, így mikor ők is elindultak a csúszdán már csak ketten maradtunk.
  - Figyelj Nikol. - fogta meg a vállam Götze és szembefordított magával. - ígérd meg, hogy nem szeretsz belém. - nézett mélyen a szemembe. - az elég kínos lenne.
  - Nyugi, nem szeretek beléd. - mondtam majd magamba hozzátettem: Csak ne lássalak többet félmeztelenül.
 A lámpa zöldre váltott egyértelműen jelezve nekünk, hogy indulhatunk. Én ültem előre Götze pedig mögém, átkarolta a derekamat majd meglökte a gumit mi pedig elindultunk lefelé... Götze végig magához szorított még akkor is ha az eleje, nem volt olyan durva. A vége felé érve kezdtünk gyorsulni majd hirtelen függőlegesbe váltott a csúszda mi pedig egy jó négy-öt méter zuhantunk mire beleestünk a medencébe így egymást átkarolva. A víz alá leérve gyorsan felrúgtam magam. A felszínre felérve megpillantottam a medence szélénél várakozó Lewat és Draxlert, akik vélhetőleg minket vártak.
   - Nagyon kis édesek voltatok, ahogy egymást átölelve beestetek a medencébe. - nevetett Draxler.
  Válaszul csak megforgattam a szemem. Lewa a kezét nyújtotta, hogy kihúzzon a medencéből én pedig elfogadtam és hagytam, hogy felhúzzon. Draxlernek az a javaslata támadt, hogy menjünk a családi csúszdára, és versenyezzünk ki ér le előbb. Elindultunk tehát az említett csúszda felé. Szerencsére ide nem kellett lifttel menni, csak fel kellett másznod egy 9 méter magas létrán és már ott is voltál. Igaz a csúszda hosszú volt, de közel sem olyan meredek mint a kamikaze. Beálltunk a négy oszlopos sorba és kezdődhetett a várakozás. Amikor pedig a lámpa zöldre villant mind a négyen egyszerre löktük el magunkat a kapaszkodótól. Ahogy az előre várható volt a két szélső ember haladt a leggyorsabban ebben az esetben Draxler és Lewa. Mi Götzével középen mentünk. A csúszda felénél járhattunk, amikor Götze a kezét nyújtotta, hogy fogjam meg. Én pedig mit sem törődve a szabályokkal megfogtam azt. A csúszda utolsó szakasza pedig feldobott minket a magasba és onnan érkeztünk a medencébe. Götze pedig egyszer sem engedte el a kezemet. A medencéből kiérve nevetve néztem Götzére, aki hozzám hasonlóan röhögött.
   - Annyira turbékoltok drágicák, érzem, hogy itt lesz valami. - nevetett Lewa, de engem a jelen pillanatban kicsit sem érdekelt az amit mondd.
  Jól tudtam, hogy nem szabad beleszeretnem Götzébe hiszen megcsalt, és aki egyszer megtette, az máskor is megfogja. Az agyam ezt sugallta, de a szívem még is azt mondta adjak neki még egy esélyt. Néha annyira nem értem magamat. Annyiszor van bennem ez a kettős érzés, miért nem képes az agyam és a szívem ugyanazt mondani? Hogy szarjam le ezt a gyereket mert csak baj lesz belőle?
  A beltérbe igyekezve, összefutottunk Adellel és Claraval, akik rögtön hozzánk csapódtak. A beltérbe beérve pedig rögtön kiszúrtuk a többieket akik az élménymedencében álltak és azon röhögtek, ahogy a bátyám kézen áll. Az igazat megvallva tényleg vicces volt. 
   - Itt a másik Neuer, na Nik mutasd meg a bátyádnak, hogy kell kézen állni. - mondta Basti fulladozva a nevetéstől.
  Persze rögtön belementem a dologba így belegázoltam a vízbe, majd a bátyám előtt megállva nevetve közöltem, vele, hogy ezt inkább hagyja rám. Lebuktam a víz alá majd rögtön lenyomtam a kezemet a medence aljára és szép lassan kitoltam magam. Nem sokat hallottam a víz felszín feletti hangokból, de pár tapsot azért sikerült kivennem. Hirtelen két kéz ragadta meg a csípőm és kiemelt a víz felszínére. Úgy lebegtem Mario Götze kezében, mint egy úszni tanuló óvodás. Kérdőn ránéztem mire ő csak, annyit válaszolt, hogy nem akarta, hogy bajom essen. A többiek pedig hangos "uuuu"-val fejezték ki a véleményüket. Én pedig belülről majdnem elolvadtam.
  Majdnem hat órát töltöttünk el a vízi parkba mire végre kikecmeregtünk. A lányok közül én lettem kész elsőnek ezért egyedül sétáltam ki a csarnokba, ahol megint kivel futok össze, hát persze, hogy Götzével. Odaléptem, hozzá és kérdőn néztem rád.
   -  Most én kérlek meg valamire. - néztem rá, majd nagy levegőt vettem és kimondtam. - Te se szeress belém rendben?
  Ezután percekig csak néztünk egymást szemébe, Götze többször is szólásra nyitotta a száját, végül nagyot sóhajtva megszólalt...........