IV. rész

Kezdjük előröl

  Megpördültem a tengelyem körül. Lewaval találtam szemben magamat. Nem érdekelt, hogy tőlem pár méterre a bátyám lehet, hogy épp készül kinyírni az ex pasimat, Lewa nyakába ugrottam és szorosan megöleltem őt.

   - Hiányoztál. - súgtam a fülébe.

   Lewa volt az egyetlen akit a Marios eset óta nem láttam, mivel el kellett utaznia Lengyelországba a nagymamájához.

   - Nekem is és sajnálom. - nézett a szemembe majd kérdőn rám nézett. - De hogyhogy itt vagy?

    Elmosolyodtam majd nagyot nyelve válaszoltam neki.

     - Betti elhívott az egyik edzésükre és meccseztünk. - mosolyogtva a hátam mögé pillantottam, ahol a bátyám még mindig Götzével beszélt. - Manuval jöttem, és ahogy látom összetalálkozott Götzével. - húztam el a szám mire Lewa is odakapta a fejét.

   Ketten indultunk el feléjük, de ahogy közeledtünk éreztem, hogy itt szó sincs vitatkozásról sokkal inkább valami hülye poénon röhögtek.

    - Basszus akkora ribanc volt ez a csaj, csodálom, hogy bírtál ki vele két évet. - röhögött Götze majd vélhetőleg megpillantott engem és Lewat mert befejezte a nevetést.

    Manu rögtön hozzám lépett és átkarolt.

     - Na, hogy sikerült a foci? - érdeklődött.

     - Jól... de veletek meg mi van? - néztem először a bátyámra aztán a volt barátomra.

     - Megdumáltuk a dolgot nincs már gáz. - legyintett Götze majd szemén félelem suhant át. - figyelj.. én sajnálom. - kezdte volna de félbeszakítottam.

      - Felejtsük el az egészet és kezdjük előröl, tiszta lappal. - mondtam és ezzel ő is egyet értett.

  

   A társaságunk az utóbbi időben eléggé szét esett, Bastival alig tudtunk beszélni, Götzével ugye rosszban voltunk, Draxler és Alaba nagyon sokat készültek a következő szezonra, Kimmich, Lewa és a lányok amikor tudtak átjöttek hozzánk de a fiúknak is voltak meccseik Clara és Adelle pedig nem helyettesíthették az egész társaságot. Ma este viszont mindannyian kivétel nélkül a megszokott pizzás helyünkön voltunk és megbeszéltünk mindent. Kivel mi történt az utóbbi pár hétben.

     - Iszonyatosan szarok nélküled a meccsek Neuer, Starke is jó kapus de igazából a közeledbe sem ér. Ugye mostantól visszatérsz és játszani fogsz? - nézett rá Draxler.

  A bátyám épp egy pizza szeletet evett ezért csak bólintani tudott.

    - Na kicsi Neuer és veled mi lesz? - fordult felém Kimmich.

   Kinyújtottam, neki a nyelvemet mivel köztudott tény, hogy utáltam ha így hívnak.

    - Fogalmam sincs, majd nézem az EBt és reménykedek abban, hogy egyszer bejutok a Bayern München futball csapatába. - hadartam el, mindent ami épp eszembe jutott.

  Apropó az EB nemsokára kezdetét veszi, a Franciaországban megrendezett mittudjamén hanyadik Európa bajnokság. Természetesen az a célja a bátyáméknak, hogy megnyerik. Igaz még el sem kezdődött az EB de legtöbben őket tartják esélyesnek. Én ezt kicsit furának tartom, hiszen nem is tudják, hogyan fog szerepelni a többi csapat, igen ahhoz kétség sem fér, hogy hihetetlen jó a Nationalelf de nem kell annyira elbízni magukat... 

...

  Teltek a hetek az április pedig májusba váltott. A bátyám újra elkezdett meccsekre járni így pedig a Bayern Münchennek sikerült bejutattnia magát a BL elődöntőbe, ahol viszont kikapott az Atletico Madridtól. Hetekig folytak arról a viták a német lapokban, hogy vajon tényleg érvényes volt az a gól, szerintem és Lewa szerint les volt, de a többiek igazságosnak találták. A meccs utáni estén elmentem Lewaval sétálni abban a pillanatban ő volt az egyetlen akinek kiönthettem a szívemet. Nagyon szerettem a Bayernt és nem csak azért mert a bátyám csapata volt, hanem mert itt nőttem fel olyanok voltak már ők nekem mint a családom. Lewat hozzám hasonlóan megviselte a kiesésünk, aznap este egy parkban sétáltunk. Leültünk egy óriási fűzfa alatti padra, percekig csak hallgatunk de végül én szólaltam meg elsőnek.
    - Sajnálom, te mindent megtettél. - mondtam ő pedig  válaszul megölelt.
    - Én csak azt sajnálom, hogy Clara szarik a fejemre. - sóhajtott Lewa.

  Az utóbbi időben Clara és Lewa kapcsolata eléggé a mélypontra került, az eddig álompárnak titulált Clarwandowski páros egyre többet vitázott végül Clara barátnőm csak annyit kért Lewatól, hogy tartsanak szünetet azóta pedig én egyre többet vagyok a fiúval, mivel a legtöbben Lewat hibáztatják az eset miatt. Én pártatlan vagyok megpróbálok mindkét barátommal egyforma időt eltölteni, de Clarat az utóbbi időben szinte lehetetlen elérni, mivel éjt nap alá téve tanul, hogy le tudja tenni oroszból a felsőfokú nyelv vizsgáját.

  Éjfél körül járhatott az idő hiába volt az időjárás nagyon tavasz végi az esték még mindig hűvösek voltak, én pedig nem voltam tekintettel, arra, hogy ilyen későig kint maradunk.
   - Szétfagyok. - mondtam vacogva Lewa vállának dőlve.
   - Gyere ide. - mondta és szorosan magához húzott én pedig lehunytam a szememet.
  Fogalmam sincs mennyi ideig ültünk ott egymást átölelve, nekem óráknak tűnt, de amikor hosszas csönd után újra ránéztem a telefonom kijelzőjére csak háromnegyed egy volt. Lewa is a telefonomra pillantott, majd halkan megszólalt.
   - Nem kéne hazamennünk? - kérdezte a hátamat simogatva.
   - Maradjunk még egy kicsit így. - mondtam ő pedig szorosabban ölelt át.

   Aznap este fél háromra értem haza, Lewa hazakísért majd az ajtónk előtt megállva még egyszer utoljára átölelt. Én pedig beléptem a házba. Ahogy sejtettem már régen mindenki aludt, egyedül Manu szobájából véltem egy kis fényt felfedezni, ezért rögtön arra vettem az irányt. A bátyám szobájába belépve rögtön felfedeztem a fiút, az íróasztalánál ült és éppen írt valamit, amikor becsuktam az ajtót rögtön megfordult, én pedig szembetalálkozhattam két karikás és elég morcos szempárral.
  - Hol voltál már megint? - nézett rám kérdőn és felállt, hogy megöleljen.
  - Lewaval sétáltunk egyet. - suttogtam mire kissé eltolt magától.
  - Ugye nem szerettél belé? Clara nemrég ment el, Lewat kereste, hogy meg tudják beszélni a dolgot, nem akarom, hogy összetörj mert újra össze fognak jönni. - nézett a szemembe én pedig elnevettem magam.
   - Figyelj Manu, Lewat azóta ismerem amióta te a Bayernbe játszol biztosíthatlak afelől, hogy ami köztünk van az csupán barátság. - mondtam, és éreztem, hogy a bátyámnak nagy kő esett le a szívéről, nem bírt volna ki még egy családi drámát.

  Másnap délben ébredtem, a bátyám valószínűleg edzésen volt, mert amikor felkeltem csak a húgomat találtam, az ebédlőben.
   - Szia El ezer éve nem beszéltünk. - ültem le mosolyogva a húgom mellé.
   - Talán csak azért, mert te folyamatosan csak a barátaiddal foglalkozol? - nézett rám dühösen.
  Bocsánatkérően a húgomra néztem, majd egy remek ötletem támadt, amivel talán kiengesztelhetem őt.
   - Figyelj, elmegyünk ma Adellel sétálni a városba aztán kiülünk a főtérre és fagyizunk, na mit szólsz?
  A húgom arca megenyhült és bólintott. Adel gondolom a szobájában tartózkodott, ezért felsiettem az emeletre és benyitottam hozzá. A feltételezésem jó volt, a barátnőm a gép előtt ült és valamilyen őrült amerikai foci meccset nézett. Óvatosan meglöktem a vállát, mire hátrafordult.
   - Na mi van te Lewandowskiné. - röhögött a szemembe, mire csak megforgattam a szemem.
   - Kussolsz. - rendeztem le egy perc alatt majd komolyabbra fordítottam a szót. - megvan a mai programunk a húgommal nézünk várost meg fagyizunk, nincs ellenvetésed? Jó remek készülődj. - lehet kicsit túlságosan irányítás mániás vagyok, apától örököltem, és mivel se apa se Manu nem tartózkodott a házban magamra vettem a főnök szerepét.
  Végül csak ebéd után indultunk el a városba, mert a húgom semmiképp nem akart üres gyomorral neki vágni az útnak. Így hát fél kettőkor felszálltunk egy buszra autó hiányában ( két kocsink van, de egyikkel Manu másikkal Apa jár ). A busz szokásához híven túl zsúfolt és levegőtlen volt Linanak épphogy sikerült bepréselnie magát, két nagy darab férfi közé, nekem és Adelnak viszont muszáj volt a rúdba kapaszkodnunk amiről már a festék is lepattogzott az idők során.
  Szerencsére csak két megállót kellett utaznunk a város központig. Öröm volt leszállni a buszról, az emberek eléggé megbámultak minket gondolom nem mindennapi látvány lehetett a csapzott hajú Nikol Neuer és a kissé idegbeteg állapotban lévő Adelle Schweinsteiger.
  Leültünk a főtéren található szökőkút mellé, hogy kifújjuk egy kicsit magunkat. 
  - Na és Lina mikor lesz a következő fotózásod? - érdeklődtem két levegővétel között.
  - Most már csak a nyári idénybe lesz addig otthon fogok dögleni valószínűleg. - mondta a haját csavargatva.
  - Uh hallod nem akarsz énekelni? - kérdezte Adel.
   - De. - csillant fel a húgom szeme.
 Lina felállt leporolta a nadrágját majd a szemembe nézett, én pedig csak bólintottam, hogy kezdheti.
   - You were the shadow to my life. Did you feel us? - kezdte az első sorokat. 

 Mi pedig Adellal az elején csak hallgattuk de végül a refrént mind a hárman közösen énekeltük.

   - Where are you now? Where are you now? 

  Miután befejeztük az éneklést odaléptem a húgomhoz és szorosan átöleltem.

   - Csodálatos volt. - mondtam neki mosolyogva ő pedig csak legyintett olyan ugyan már módra.

  Majdnem az egész délutánt azzal töltöttük, hogy a városban lófráltunk. Negyed ötkor pedig, újra felszálltunk a buszra, most viszont hosszabb út várt ránk, mert megígértem Manunak, hogy elé megyünk, mire végez az edzéssel. Szerencsére így késő délután már nem voltak annyian a buszon így mindannyian le tudtunk ülni, és nem is volt annyira izzadság szag. De még is öröm volt leszállni az Allianz arénánál. Láthatólag a srácok még edzettek, ez két okból kifolyólag feltételeztem, az első az, hogy csak háromnegyed öt volt a másik pedig, hogy egy lélek sem volt a stadion előtt. 

  A stadionba belépve köszöntem a recepciósoknak, majd rögtön a pálya felé vettük az irányt. A lelátóra kilépve megpillantottam Clarat így hát letelepedtünk mellé és onnan figyeltük a fiúk edzését. Épphogy kényelmesen elhelyezkedtem az ülésen amikor Clara oldalba bökött, én pedig felé fordultam.

   - Képzeld végre sikerült megbeszélnem Lewaval és újra együtt vagyunk. - mondta széles mosollyal az arcán. - hallottam az utóbbi időben rengeteget voltatok együtt, ugye nem szerettél bele? - nézett a szemembe.

   - De hallod ő életem szerelme. - nevettem, majd látva, hogy Clara egyáltalán nem nevett abbahagytam és hozzátettem. - nyugi nem, barátok vagyunk.

  A barátnőm pedig megnyugodott. Az edzés után a stadion előtt vártuk, hogy a fiúk átöltözzenek és mehessünk haza. Addig Clara arról mesélt, hogy milyen komolyak az orosz szóbeli tételek. A húgom a telefonját nyomkodta gondolom ő már régen szart a fejünkre, de ezt megszokhattuk már tőle. A fiúk nemsokára végeztek Clara hosszú csókkal köszöntötte Lewat Adel meg konkrétan Kimmich nyakába ugrott. Én pedig összenéztem, a bátyámmal és elröhögtük magunkat, igen ilyen ez a szingli élet.

  Hazafelé már csak hárman utaztunk, én a bátyám és a húgom. Clara és Lewa elmentek valami full nyálas étterembe kiélni a szerelmüket. Kimmich Adellal ment el videójátékozni. Alaba pedig Draxlerrel ment hozzájuk. De megbeszéltük, hogy a hétvégét együtt töltjük és elmegyünk, majd az új nemrégen nyílt vízi parkba. Hosszú idők óta ez lesz az első olyan alkalom, amikor a baráti társaságunk közös programon vesz részt ( az edzések kivételével).

  Csak akkor még nem is sejtettem mekkora meglepetés, fog várni majd reggel amikor kikelek az ágyból....