X. rész

Bűnös szívek

  Tudtam, hogy nem helyes amit teszünk, de nem tudtam ellen állni, titkon soha nem is tudtam. Nem tudtuk abbahagyni valamelyikünk mindig visszatévedt a másik szájához. A csókcsatánkat végül egy táskámból jövő zaj szakította meg; valaki hívott. Pár centire elléptem Lewatól majd előhalásztam a táskámból a folyamatosan max hangerőn zenélő telefonomat. A kijelzőre nézve pedig a bátyám nevét olvastam le, gyorsan felvettem. Manu meg sem várva, hogy bármit szóljak elkezdett üvölteni.

   - Drága egyetlen húgom, MEGKÉRDEZHETEM, HOGY HOL A FRANCBA VAGY ILYEN KÉSŐ ESTE? - kezdte az üvöltözést de még közel sem volt vége. - MEGÉRTEM ÉN, HOGY MILYEN FONTOS NEKED LEWANDOWSKI, DE KÖNYÖRGÖM MOST MÁR HÚZZATOK HAZAFELÉ.

  Lewara néztem, ő pedig az arckifejezésemből mindent levett, elvette tőlem a telefont és beleszólt.

    - Csá Tesó, nyugi muszáj volt beszélnem Nikkel. Igen semmi baja, vigyázok rá tudod. - ezért is imádtam Lewat, mert bárkit képes volt metegnyugtatni, egyszerűen egy tündér ez a srác. - Viszont Nikol ma nálam fog aludni, muszáj átbeszélnünk az egészet és nem akarom, hogy megfagyjon itt. Köszönöm. Szia. - és letette, én pedig ott álltam teljesen lesokkolva.

    - Én...én nálad fogok aludni? - néztem rá elkerekedett szemekkel.

    - Igen, a bátyád aggódik, viszont muszáj beszélnünk, egyedül vagyok otthon szóval senki nem fog minket zavarni. - és akaratlanul is átsuhant az arcán az a tipikus perverz vigyor én pedig elröhögtem magam.

   Elindultunk a parkból, fogalmam sincs mi történik most, itt sétálok haza egy sráccal, akinek barátnője van, miközben engem szeret. Ó istenem miért velem történik ez mindig? Clara ha ezt megtudja szinte biztos, hogy megöl nem csak engem de Lewat is. Ezek a gondolatok nyilván kiültek az arcomra mert a mellettem sétáló fiú is észrevette.

   - Ne aggódj, minden megoldódik. - mondta majd megállt és szembefordított magával és újból megcsókolt.

   Imádtam ahogy csókolt, gyengéd volt de közben érzéki és kifejező, és boldog voltam őszintén boldog. Megint egy kissé elvesztünk egymásban, de most szerencsére időben le tudtam állni, mivel nem volt szándékomban az utcán megfagyni. Szerencsére Lewandowski nem lakott messze, ezért viszonylag hamar odaértünk hozzájuk. Voltam már párszor náluk, főleg kiskoromban amikor senki se tudott rám vigyázni és a fiú szüleire bíztak. A házba belépve Lewa egyenesen a szobájába indult én pedig követtem, átlépve az ajtót pedig megcsapott a semmivel össze nem téveszthető illata, az én szívem pedig automatikusan gyorsabban kezdett verni. Lewa leült az ágyára én pedig letelepedtem mellé, majd a vállára dőlve vártam, hogy elkezdje.

   - Nikol, én őszintén szeretlek, tiszta szívből. - kezdett bele, a hangja  kicsit bizonytalan volt, de folytatta. - Szeretlek amióta csak az eszemet tudom, de féltem bevallani, neked mindig más kellett, folyton csak az aktuális szerelmedről beszéltél, és én féltem lépni, féltem, hogy elutasítasz. De eljutottam arra a szintre, hogy nem érdekel szeretni foglak és fel vállalom, bármi áron. - fejezte be.

   - De Lewa... Mi van a barátnőddel? - felemeltem a fejem és kérdőn néztem rá.

   - Clara a legjobb barátom, nem több sosem volt több. Tudta, hogy mindvégig téged szeretlek, és tudta, hogy te nem szeretsz. Csak azért voltam vele, hogy megpróbáljalak féltékennyé tenni, de még ez sem jött össze. - vallotta be, én pedig egyik sokkból estem a másikba, a két legjobb barátom képes volt végig a szemembe hazudni, de lenyeltem, mert most más fontosabb volt.

   - Én is szeretlek. Talán tudat alatt mindig is szerettelek. Titkon mindig egy olyan fiúra vágytam mint amilyen te vagy. - mondtam egy percre sem eltévesztve az égszínkék. szempárt.

   - Hát a tiéd vagyok. - mondta mosolyogva és megcsókolt. De ez az összes többi csókjánál szenvedélyesebb volt. Fölém hajolt és időt sem hagyva nekem tovább csókolt.

  Tudtam mit akar, azóta tudtam mióta mondta a bátyámnak, hogy nála alszom. Én is akartam, mindennél jobban akartam. Nem tudtuk abba hagyni a csókolózást, óvatosan lehúztam a fiú felsőjét és ledöntöttem az ágyra.

- Szeretlek. - súgtam a fülébe két csók között.

- Én is szeretlek. - mondta és újra megcsókolt.

...

   Reggel megint csak a telefon csörgése keltett. Félretoltam magamról Lewa karjait, hogy fel tudjak kelni. Arra nem sok esélyt láttam, hogy megtaláljam a szanaszét heverő Lewaeval összekeveredett ruhadarabjaimat, szóval felkaptam a telefonom, amin szokás szerint Neuer neve villogott.

   - Meddig óhajtasz még aludni Csipkerózsika? Elmesélnéd nekem tudod a bátyádnak, hogy mi a franc is van most? - kérdezte kissé dühösen.

      - Nyugi Manu. - mondtam és ásítottam. -  hazaérek megígérem mindent elmesélek viszont kérlek had aludjak még, edzéseden találkozunk Szia. - mondtam és meg sem várva a válaszát letettem.

  Visszamásztam az ágyba Lewa mellé, nyomtam egy puszit a homlokára, majd rádőlve a mellkasára visszaaludtam. 

  Dél körül arra keltem, hogy Lewa nincs mellettem, erre pedig azonnal felriadtam, felültem az ágyra és körbenéztem a szobába. A ruhám ki volt készítve egy székre, gyorsan kikászálódtam az ágyból és felöltöztem. Kiléptem az ajtón és elindultam hogy megkeressem Lewandowskit. Nem kellett sokat keresnem a fiú a kanapén ült és tévézett.

   - Csináltam neked reggelit, ott van a konyha pulton. - nézett rám mosolyogva, én pedig megajándékoztam egy hálás pillantással,és egy gyors reggeli csók után a konyha felé vettem az irányt. Evés közben sem hagytak nyugodni az éjszaka emlék képei, újra és újra elővillantak, engem pedig elöntött a megmagyarázhatatlan boldog.ság és úgy vigyorogtam mint egy ötéves kislány aki új játékot kapott.

  - El kell mondanunk a bátyádnak.  - lépett mögém Lewa és hátulról átkarolt.

  - Mit? - néztem rá kérdőn, mert nem értettem pontosan mit is akar elmondani neki.

  - Azt hogy együtt vagyunk. - nevetett majd hozzátette. - ha a másikat megtudná leszedné a fejemet.

   - Nem hiszem. - mosolyogtam rá. - szerintem élve elásna. - mondtam mire mindketten elröhögtük magunkat.

  Az edzés fél kettőkor kezdődött, de megbeszéltük a többiekkel, hogy negyedre ott vagyunk és megpróbálom kb negyed óra alatt ledarálni nekik az egészet, hát sok sikert magamnak. 

    Mikor megérkeztünk a többiek már ott voltak. Manu amikor meglátta, hogy kézen fogva érkezünk felhúzta az egyik szemöldökét és szép németesen csak annyit mondott, hogy "ó bazdmeg"